*Elly szemszöge*
A pofon után éles fájdalom hasított a fejembe és elterültem a földön. Nagy nehezen talpra álltam és kitámolyogtam a nappaliból. Kimentem a kertbe és leültem a hintaágyra, hogy egy kicsit észhez térjek. Ennek ellenére is mindent láttam a nappali ablakán keresztül. Láttam hogy a húgom és Jonathan kezet fognak és Grace a földre zuhan. Kétségbeesés fogott el, Aztán villámcsapásra minden kitisztult a fejemben. Gyorsan elővettem a telefonomat és hívtam Danielt.
- Szia! - szólt bele - Máris hiányzok?
- Figyi, nagy gáz van. - mondtam kétségbeesetten.
- Na mi az? - szólt most már komolyan.
- Jonathan bebutult, megrázta Grace-t és most elájult. Fogalmam sincs mit csináljak, mert nem tudok szembeszállni a Homárral. Daniel nagyon félek.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Öt perc és ott vagyunk. - le is tette a telefont.
Öt perccel később Jace és Daniel ott lihegtek a kapu előtt. Azonnal beengedtem őket. Berontottunk a nappaliba, ahol Grace feküdt. Anya ott sírt felette, Jonathan, mint aki jól végezte dolgát, akkor ment volna ki.
De csak ment VOLNA, mert Jace azonnal megragadta a karját és kapásból megütötte, de olyan erősen, hogy nekivágódott a falnak, amiben "kisebb" nyomot hagyott.
Amíg Jace és Jonathan egymást gyepálták, Daniel megnézte Grace pulzusát. Még élt.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Odaszóltam Dan-nek, hogy felrohanok pár cuccért. Már az emeleti szobánkban voltam és egy hátizsákba hajigáltam a göncöket, mikor apa benyitott. Én azonnal elkezdtem vele ordítani.
- HOGY TEHETTED EZT VELE? - kérdeztem magamból kikelve. Apa keze már lendült volna hogy újabb pofont adjon, de én ezúttal ügyesen elkerültem és a hátizsákkal a kezemben kislisszoltam mellette a szobából.
A nappaliban egyből elkezdtem szervezkedni.
- Figyeljetek, elvisszük őt a bátyánkhoz, Joe-hoz. Ő tud adni megfelelő ellátást neki, mert anya épp nincs valami fényes állapotban. Jace egy pillanatra befejeznéd a verekedést?! - kérdeztem kicsit ingerülten.
Jace épp Jonathant tartotta vissza fél kézzel a fejénél fogva úgy, hogy ő csak kapálózni tudott a kezével.
- Persze. - válaszolta unottan. Ezzel elengedte a homárt, aki ennek következtében arcra esett.
- Tehát ott jártam, hogy Daniel légy szíves fogd meg Grace-t, és te Jace, a fejénél. Jó, most emeljétek fel. bírjátok, vagy segítsek vinni?
- Bírjuk, bírjuk. - válaszolták egyszerre. Ahogy megfigyeltem, Jace-nek valamilyen szuper-ereje van, mert úgy tartotta Grace-t, mintha öt kiló lenne, nem pedig ötven.
Én rohantam elöl és mutattam az utat, a fiúk pedig jöttek mögöttem. Még szerencse hogy a városon 20 perc alatt keresztül lehet érni, ráadásul gyalog. Futva 15 perc, de Joe a várostól nem messze lakott, ezért majdnem húsz perc alatt értünk oda.
Közben a fiúk vagy háromszor fogást váltottak húgomon, mert Daniel nem nagyon bírta a nagy rohanást egy kb. ötven kilós teherrel.
Kapásból berontottunk a nappaliba, mert a bejárati ajtó szinte mindig nyitva van és most sem volt másképp.
A zajra bátyám rontott elő hót kómásan, baseball ütővel a kezében.
- Hát ti mit csináltok itt??? - kérdezte mikor két perc gondolkodás után rájött hogy a húga vagyok.
- Nagy bajban vagyunk. Apa férjhez akarta adni Grace-t, de én megszöktettem, erre apa bebutult, ráadásul az a szemét férjjelölt megrázta és tessék, ez lett a vége. - itt a kanapén fekvő testvéremre mutattam. - Kéne a segítséged.
- Oké, meglátom mit tudok tenni. - szólt Joe immáron teljesen éberen. Ti hárman pedig ne csak álljatok ott, hanem te - itt Jace-re mutatott -, bocs nem tudom a neved.
- Jace - segítette ki bátyámat Jace.
- Oké Jace, hozd ki a konyhából az elsősegélydobozt. Folyosó, harmadik ajtó balra, a piros keresztes szekrény.
- Rendben, egy pillanat.
- Te - itt Daniel-re mutatott - menj be a fürdőszobába és hozz egy vizes törölközőt. - rámutatott egy ajtóra - ott a fürdőszoba. Elly te ülj le a kanapéra.
Fél perc múlva Jace hozta az elsősegélydobozt és Daniel a törölközőt. Joe újabb utasítást adott:
- Jace rakd le ide a kanapé mellé a dobozt, kérlek.
- Daniel - mondtam bátyámnak.
- Igen, Daniel, te pedig töröld le Elly arcáról a vért, légy szíves.
Dan idejött hozzám, és óvatosan elkezdte törölgetni az arcomra száradt vért. Próbáltam mosolyogni, de amikor a homlokomhoz ért fájdalmasan összerándultam.
- Fájt? - kérdezte szomorúan.
- Csak egy kicsit. - válaszoltam megnyugtatóan, pedig igazából rohadtul fájt. Hirtelen nagyon elkezdett fájni a fejem és egyre fáradtabbnak éreztem magam. A szememet már alig bírtam nyitva tartani mire Dan végzett.
Ekkorra már Joe és Jace is végzett Grace-szel. Azt mondták túl van az életveszélyen, és nyugodjak meg, meg fog maradni.
